A kapcsolatunk tényei és számai.
1994. július 27. Megérkezett a táborba. És tudtam, hogy soha nem akarok tőle semmit.
1994. július 29. Közölte, hogy - miután mondtam neki, hogy nehogy azt merje mondani, hogy szép a szemem, mert azzal nem tud levenni a lábamról - neki is szép a szeme ezért ezt sosem fogja nekem mondani, viszont a Katalin a kedvenc női neve, és nincs ennél gyönyörűbb női név. Azóta is tartja ezt.
1994. november Leszerelt. És megjelent a klubban. Majd közölte, hogy akkor mi most járunk.
1994. december Felhívom, és szakítok vele.
1995. január 20. Hajnal kettőkor úgy érzem, hogy látnom kell, mert hiányzik. Neki indulok miniszoknyában, télen a Népszínház utcán, hogy a Teleki térre érve, felkapuzzak, majd megkérdjem: Nem zavarok? Nála aludtam, levertem anyukája egyik virágját, reggel egy pulóverben összefutottam édesanyjával és nevelő apjával. Ekkor már volt Julcsi, és az anyukája megkérte, hogy döntse már el, melyik lányt választja. Én választottam.
1995. folyamán többször randizunk, és csalja velem Julcsit, de én nem tudok róla. Illetve áprilisban bemutatta nekem. Év vége felé újra elhagyom, és úgy döntök, nem akarom ezt csinálni tovább.
2004. tavasz levelet írok neki, hogy látni szeretném, de semmi több. Randizunk a Fehér gyűrűben a Jászain. Teljesen egyértelmű, hogy ha kérném, akkor nálam kötnénk ki. De nem kértem. Együtt dolgozunk, mindenki furcsálja, hogy folyton nálam van, holott eddig mindig a Praktikerben pihent. De mióta én ott vagyok, azóta nálam kávézik.
2004. 1 hónappal később Kirúgott a főnöke. Minden bejelentés nélkül elmegyek az irodából. Még egy cetlit sem hagyva, hogy hol ér el. És miért távoztam.
2007. nyár vége Bejelöl iwiwen, de nem hív fel. Nem üzen. Semmit.
2008. február eleje. Felhívom, hogy találkozó lesz márciusban. Nincs -e kedve eljönni? De van, de hívjam még fel.
2008. március 7. Randizunk az OMV-nél a BAH csomópontnál. Elkísérjük egy helyre, majd megkérdem, nincs -e kedve egy kávéra felugrani. De sajnos jön egy közös barátunk, így nem tudunk kettesben lenni. És felajánlom, hogy másnap aludhat nálam, ha akar. Este még felhív, hogy élne a meghívásommal. És holnap mikor hol randizunk.
2008. március 8. Defekt söröző. Találkozó. Sok minden elhangzik. De a nejével nem beszélte meg, hogy nálam alszik, így nem mennénk - e fel hozzám, 1-2 órára. És talán elkezdhetnénk egy kapcsolatot is. Ha benne vagyok. Benne voltam.
2008. augusztus 25. Szakítok vele. De kérünk egymástól egy utolsó éjszakát. Mert nem így akarunk elválni, és most inkább nem akarunk együtt lenni. Életem legromantikusabb szeretkezése volt aznap éjjel.
2008. október eleje. Meghal apósa pénteken, mikor az utolsó éjszakánk lenne. Gondoltam nem jön egy darabig, hiszen a neje mellett a helye. Hétfőn nálam volt. Feleség Monoron, és úgy tudta Ő meg otthon pihen. Újra kezdjük a kapcsolatunk, de titokban.
2009. január. Hivatalosan is újra együtt vagyunk. De már csak heti egyszer jön. Nem tud többet.
2009. október 25. Töki buli. Megfogan a fiúnk.
2009. november 8. Szakít. Többet akar a családjával lenni, és helyre akarja hozni a házasságát, meg a gyerekeivel a viszonyát.
2009. november 16. A terhességi tesztem pozitív. Felhívom, de elutasít. Oké, nem kellesz nekem sem. Egyedül is megtartom. Zárjuk le a kapcsolatot. Jó, de azért néha jelentkezzek, hogy mi van velem.
2009. december 17. Sok sok átbeszélés után közlöm, hogy ha most nem zárjuk le végre a kapcsolatunk, akkor én nem próbálkozom tovább,és ne keressen többet. Elmegyek vele dolgozni. Egész nap úgy tesz, mintha nem is szakítottunk volna, és minden a legnagyobb rendben lenne. Nap végén már hazafelé, mondom, hogy beszélni akart velem. Elmondja ugyan azt, amit már tudtam. És közli, hogy azért nem jött át eddig, mert félt, hogy lefekszünk és akkor nem tud szakítani. Ránéztem és ennyit kérdeztem: Miért, most tudsz? Mire csak annyit mondott, hogy: Nem, így sem tudok. De csak ritkán jövök. De kellesz, gyerekkel együtt.
2009. december 31. Telefon délután, hogy mit csinálok este, mert éjfél körül bejön a belvárosba, és mi lenne, ha találkoznánk. Újra együtt vagyunk, rendesen.
2010. június 21. Megszületik Attila Péter utónevű gyermekünk, császár metszéssel, 2300 grmmal, és 51 cm. Bejön megnézni, de nem meri megfoni. Fél, hogy összetöri, mert olyan pici. Mondtam neki, hogy: Te csináltad, mit vársz? Utána minden rendben velünk. Hetente jön. Megyünk barátokkal bulizni, ahova visszük a gyereket is. Sokszor vásárolni megyünk együtt. Szóval olyan, mint egy rendes család. Amikor anyu felé dolgozott, akkor naponta együtt jöttünk haza. És még sokszor fel is jött. Vagy elmentünk vásárolni. Egyre többet foglalkozik a fiával.
2011. február Hivatalosan elismeri a fiát a Gyámügynél. Bekerül a neve az anyakönyvi kivonatba. Minden tuti. Április környékén szakítani akarok vele. De visszakönyörgi magát. Ő nem érzi, hogy baj lenne köztünk.
2011. szeptember eleje. Időt kér. Egy 30 éves barátsága ment gallyra és nagyon oda van. Ez egy szerdai napon volt. Pénteken jött egy sms tőle: Remélem jól vagyokt, puszillak benneteket, vigyázzatok magatokra. Vasárnap gmail csevegésen azt írja, hogy át akar jönni, hogy átkaroljam, és úgy aludjunk el. Kimondja, hogy szeret. Kötődik hozzám. És bizonygatnom kell neki, hogy én is szeretem.
2011. november 10. Szakít velem. Nem végleges a döntése, de Ő most úgy érzi, hogy nem tudja ezt a kettős életet élni. De ez még változhat. Azóta egyszer beszéltünk, megkértem, hogy ha mégis végleges a döntése, akkor hozza vissza a lakás kulcsom. Nem hozta.
Most 2012. január 6. van. Holnap névnapja, de nem üzenek neki. Fel sem hívom. Lehet azért sem jött vissza addigra míg montam - december vége, január eleje -, mert meg akarja mutatni, hogy neki van igaza. És nem nekem. Egyelőre ennyi röviden a 17 évünk.
