Itt volt. Nagyon sok minden történt, és hangzott el köztünk. Most még nem tudom megfogalmazni, de elindultunk egy úton. Jó úton. Csak türelmesnek kell most nagyon lennem. Ha összerakosgattam a dolgokat, írok. De mindenképpen írnom kellett. A kulcsom visszaadta ugyan, de ez csak átmeneti. Egyelőre.
Itt volt.
2012.01.20. 00:10 SzenKata
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://apcsika.blog.hu/api/trackback/id/tr296047856
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-j- 2012.01.20. 19:43:06
Igen! Mit is kezdjen az ember ezzel a fura élettel, ha van ész amely emlékezik minden percre, órára, évre, és egyszer valóban csak úgy lepereg előttünk majd minden? No és van a szív amely érez, hevesebben ver, úgy tud fájni, ha nem is szeretnénk.
Még is valahogy így szép ez az egész élet bár nem tűnik mindig annak. Olvasva a mottót is: Minden túlélhetö, ha van hited!
Akkor kitartás, a könnyek meg maradjanak örömkönnyeknek!
Nem tudom soraim, értek-e egy csöppet is, de írtam baráti szeretettel, őszintén!
-j-
