Nem tudom jobban megfogalmazni, csak így. Nem tudom jobban leírni, mert nehéz. De ez történt. Röviden. És még annyit, hogy erőt kaptam. Nagyon sok erőt. És ki fogom bírni.
Sok minden történt, és sok minden elhangzott közöttünk.
Az elején nagyon elutasító volt, és szépen lassan megnyílt, és vívódott magában, tartani akarta magát. Élmény volt nézni, ahogy vívódik. Az elején elzárkózott mindentől, de lassan eljutottunk oda, hogy nem akarja szeretni a fiát, de látni igen. Aztán ahogy beszélgettünk, úgy lett a teljes elutasításból az, hogy néha találkozhatnánk, meginni egy sört, vagy bulizni, mert az nagyon hiányzik neki, hogy beszélgessünk. aztán - én egy pólóban és bugyiban voltam - kértem tőle egy puszit, de mondta, hogy nem, mert Ő nem akarja. stb. stb. Aztán megcsókolt és csókolóztunk, amit Ő kezdeményezett a csók után. Annyit mondott, hogy még mindig nagyon finom a szád adott egy 10ezrest, és havonta ennyit szeretne adni, de már nem számlát akar nyitni, hanem vagy nekem adja, vagy a számlámra utalja. meg ha megyek bulizni akkor szóljak előtte, és ha úgy tud eljönni, akkor szívesen eljön, és kicsit kellett bújnom hozzá, meg kontaktlencse volt rajtam, tehát bele nézett a szemembe, bár tartotta magát, de azért csak nem tudta megállni. És hát lefeküdtünk. Azt mondta, utána csak, hogy rohadék vagyok, és ez volt az utolsó. De írtam neki egy sms-t mikor elment, hogy: Tudom, hogy haragszol magadra. De köszönöm, hogy itt voltál. Remélem neked is jó volt. erre azt írta, hogy Igen jól esett. Majd írtam, hogy: Örülök. Ha szükséged van rám, akár csak beszélgetni is. Hívj, erre annyit írt, hogy Ok.
Mondtam neki, hogy február 25.-én lesz egy találkozóm, akkor nem lesz itthon a gyerek. ha gondolja előtte szólok, és elmehetünk valahova. És azt is mondta, hogy megkapta otthon, hogy most sokkal elviselhetetlenebb, mint mikor még voltam. És hogy én vagyok az egyetlen ember az életében, aki úgy fogadja el ahogy Ő van. És nem akarom megváltoztatni. Ohh, és hogy a jós jól átvert, mert azt mondta nekem, hogy decemberben újra együtt leszünk. Mondtam, hogy az nem a jós mondta, hanem én. Úgy hogy nem vert át. A jós mást mondott 
, de ezt már nem kötöttem az orrára . Szóval most boldogság van. És várakozás. Türelem.
