Ma végre megvolt az a fotózás, amit évek óta tervezgetek. És szülés óta meg pláne. Kíváncsi voltam magamra, hogy meddig tudok elmenni a korlátaim, a gátlásaim ellenére. De megérte. Annyi adrenalint kaptam most, hogy szét vet a boldogság. Talán akkor voltam ennyire boldog, mikor Boci először mondta ki, hogy szeretlek.
Feszélyezve voltam az elején. Mert meggyőződésem, hogy nem vagyok jó nő. Nagy a hasam, kerek a fenekem, szóval nem én vagyok az álom Barbie. De most, most már úgy érzem, hogy én vagyok a világ legjobb nője. Élveztem a fotózást, élveztem, hogy irányíthatom egy pasi izgalmi állapotát. Úgy, hogy nem történik semmi egyéb. Élveztem, hogy tudtam mennyire hatással vagyok rá. Hatással van a helyzet rá. Amúgy 17 éve ismerem, akkor ismertem meg, mikor Bocit. És nagyjából azóta van egy elég erős szexuális vonzódás köztünk. Ahogy egyre jobban meg mertem mutatni magam, és kezdtem felszabadulni attól, hogy meztelen fotóznak. És nem volt kényszer, nem volt elvárás. Csak kattant a gép. Egy fotót láttam, amire most minden utómunka nélkül azt mondom, hogy profi. Szóval nagyon sokat kaptam, és főleg önbizalmat. Meg adrenalint. Úgy hogy ha megint oda leszek lelkileg csinálunk még fotókat . Mert ez most kicsit helyre tett. Nem is tudom igazán leírni, hogy mi van most bennem. Mert nagyon sok minden. És nagyon jó érzés. Köszönöm Önnek Tusi !