Kocka kávé

Hiányzol. Nagyon, jobban, mint eddig bármikor. És nem tudok túl lépni azon, hogy nem vagy mellettem. Még ha csak úgy is, hogy heti egy éjjelt töltesz itt. Próbállak eltenni egy mappába, ami rólad szól. Az emlékeinkkel, a megtörtént érzelmi változásokkal, változásaiddal. De nem megy. Nem tudom bezárni. Valamiért olyan erők késztetnek arra, hogy nyitva hagyjam, amik nem hagynak nyugodni. Amik azt sugallják, hogy még része leszel az életemnek. És ez most független attól, hogy mit mondtak a jósok. Mert ezt magamtól is tudom. Beledöglöttem a szakításba. Sosem éreztem még ilyen fájdalmat, amit okoztál. De ennek ellenére mondom azt, hogy kellesz. Akarom, hogy az életem része legyél. Hogy halljam a hangod, hogy láthassalak. Hogy érezzem ahogy senkihez nem hasonlíthatóan hozzám érsz, és élvezed, ha én is hozzád érek. Akarom látni, ahogy kívánsz. És tudni kimondattlanul is, hogy én vagyok az a nő, aki megadja neked amire vágysz. Tudom, hogy milyen erős vonzódás van köztünk, érzem, hogy egymás nélkül csak fél emberek vagyunk mind a ketten. És tudom, hogy én is ugyan úgy hiányzom neked, mint Te nekem. Csak nem engedik, hogy beszélj velem.
Abban is biztos vagyok, hogy lépni fogsz. Idővel. Csak ez az idő nekem most nagyon hosszúnak tűnik. Nem tudnálak még egyszer elveszíteni. Beledöglöttem a szakításba. Ahogy mindegyikbe, csak most jobban. Most sokkal többet veszítettem el, mint eddig. És nem azért, mert jobban szeretlek, mint ezelőtt. Hanem, mert Te jobban szeretsz engem, mint ezelőtt. És talán ettől fáj annyira. Mert teljesen tiszta, hogy mit érzel irántam. De nem tudom felfogni, hogy mi köt még oda, ahol megtiltották, hogy velem legyél. Biztosan nyomós ok volt. Nem kétlem. De nem értem, hogy miért engeded magad befolyásolni, mikor Te is tudod, hogy a mi kapcsolatunk sosem ér véget. Nem a gyerek miatt, hanem mert a sorsunk egymásnak van kijelölve. Meg kellett élnünk ezt a szerelmet ahhoz, hogy létezhessünk. És most kellett ezt megélni. Felnőtt fejjel. Mert odafent megbeszéltük, hogy így lesz. Azt nem egészen értem, hogy miért így beszéltük meg. Hogy ennyi szakítás tarkítsa az életünk, a kapcsolatunk, de biztos van célja. Lehet, az, hogy minden egyes szakítás után mindig erősebb és erősebb legyen a kötődés. És igen, ezt az eszemmel tudom, csak éppen a szívem nem racionális. Te vagy az, akivel együtt tudnék élni, és akinélkül nem. Aki megadja nekem azt a szexuális erőt, és kielégülést, amitől Nőnek érzem magam. Minden porcikámat ismered. Tudod, hogy mitől leszek vadállat, vagy megalkuvó kislány. Ha úgy akarod, akkor ilyen, vagy olyan. Miattad vagyok az aki. Úgy játszol velem, ahogy engedem, de mégis Te irányítod. Pedig egyszer azt mondtam, még úgy 17 éve, hogy soha semmit nem akarok tőled. Azt hiszem akkor pecsételődött meg a történetünk. Gondolkodtam rajta, hogy ha esetleg nem mondom ezt, hanem már az első pillanatban akarlak téged, akkor nem válik ez azzá, amivé lett. De azzá vált. A sors rendezet így.
Minden percben ha a fiúnkra nézek, téged látlak. Még a kezdődő kis fürtjeiben is. Ezt akartam. Hogy rád hasonlítson. Te legyél Ő miniben. Össze is szorul a szívem, ha ránézek, mert annyira Te vagy. Még viselkedésben is. A mozdulatai, a járása, az alakja. Mindenben Téged látlak vissza. Köszönöm neked a fiam. Én majd megajándékozlak egy kislánnyal. Idő, mire oda eljutunk, még egy két szakítás is lesz. Amibe szintén belefogok halni. Ahogy Te is. Néha azt kívánom, hogy neked ugyan úgy fájjon, ahogy nekem. És tudom, hogy így is van. Nem értem miért nem jelentkezel, hiszen nem vagy folyton nyomás alatt. Meg tudnád oldani, hogy beszéljünk. És nem értem, hogy miért nem. Mitől félsz? Úgy is elkerülhetetlen aminek be kell következnie. És most csak időt húzol. És fájdalmat okozol nekem. Ma haza felé megsírattam egy olyan számot, amitől ember nem sírna. Holott már azt hittem, hogy túl vagyok ezen. Hogy ennek a történetnek már nincs több könnyem. És mégis volt.
Szóval várom, hogy visszagyere végre. De azt is tudom, hogy még kell neked egy kis idő. Talán még egy hónap, vagy kevesebb. Nem tudom. De hamarosan megint együtt, egymáséi leszünk. Viharos lesz, nem ígérhetek mást. Hiszen mi magunk is viharosak vagyunk. És sosem volt csendes a kapcsolatunk. Azt is tudom, hogy a Peti ellenem játszik, hiszen neki a nagy szerelme élete a fontosabb. De tudom, hogy mi lesz a vége. Tudom, hogy jól fogsz dönteni. Mellettem. Mert Te is tudod, hogy elkerülhetetlen. Megpróbálok addig élni ezzel, hogy nem vagy. Nehezen, de menni fog. Erős vagyok, és kibírom. Csak fáj. Borzasztóan fáj. Akarlak, téged, minden hibáddal - és főleg azokkal -, mindennel ami Te vagy. Egyben. Élem a napokat addig, amíg vissza nem térsz hozzám. Csak éppen fél kézzel, fél lábbal, fél emberként. Hozd vissza a másik felem kérlek. Mert nyomréknak érzem magam tőle. Ha visszakapom, újra az tudok lenni majd, akit szeretsz. És aki kell neked.
Várlak.