Kocka kávé

Hetek óta fáj a fejem. Gondoltam, ha már múltkor ott jártam Elemérnél, levetetem a vírem, és nézzük meg a prolactint. Ma megkaptam az eredményt. 48 a prolactinom, a huszon helyett. Azt már elfogadtam, ami ezzel a betegséggel jár. Azt is elfogadtam, hogy nehezebben fogan meg a gyerek, de könnyebben ágyazódik be. Együtt tudok élni a szőrösödéssel, hogy erősebb férfiasabb az alkatom, hogy vaksi vagyok - és ez csak romlik, ahogy nyomja a daganat a látóideget -, hogy csíkok vannak a hasamon, hogy az anyajegyeim száma megeggyezik a hajam szálainak számával. Ezeket elfogadtam. De nem tudom elfogani, hogy izzadok, és hogy fáj a fejem. Nem tudom elfogadni, hogy míg más nőknél nem okoz problémát sem, vagy felszívódik terhesség alatt, nálam nem hogy nem okozott problémát, de: a menstruációm 7-8 napos, elsőnaptól a 7.-ig erős, igaz a terhesség óta nem görcsölök, úgy izzadok - télen is -, mint egy ló, a hasam szőrösebb egy erősebb szőrű pasiénál, a fenekem szintén. Ettől fokozódnak a gátlásaim. És most úgy kellett nekem ez a herce hurca, mint nyomoréknak egy púp. Már kezdtem helyre jönni. Már kezdtem lezárni. Erre most Kálmán is előállt dolgokkal, amik változtatnak, vagy amiktől változhatnak a Bocival való dolgaink. És akkor erre most beüt ez. Úgy szeretnék még valamit kapni, ha lehet. Ez smafu. Lófasz. Még bírja a vállam, mert jedi vagyok. Basszátok meg. Szóval ha lehet még dobjatok meg pár teherrel, mert nincs elég. Köszi.