Ad 1. Semmire.

Ad 2. Megismeri az ember kis hazáját. De legalábbis Pestet . Történt ugyanis, hogy elindultam ma ballagásra. Az utolsóra. Tekintve, hogy bezárják a sulim. Ahol 6 kerek évet töltöttem el. Ahol felnőttem. Ahol "érett" lettem. Ahol megkaptam az útravaló tudást. Ahol olyan tanáraim voltak akik még TANÁROK. Szóval elindultam régi sulimba. Felszálltam a 25A jelzésü buszra. Ami elvitt Újpest központba. De olyan helyeken ment, ahol még életemben nem jártam. Érdekes volt, hogy Pesten ilyenek is vannak.

Ad 3. Jó volt látni a sulit újra. Jó volt, hogy még akik nem tanítottak nap, nap után még akkor is megismertek. A töri tanárom olyan boldog lett, hogy megint látott minket barátnőmmel Andikával. Szóval jó volt. Nagyon jó. El fogom hozni a tablónkat. Még nem tudom hogyan, mert a suli júniusig lesz még abban az állapotában suli, ahogy még én oda jártam. De elhozom. Ne vesszen kárba. 

Ad 4. Megszűnik egy közösség. Megszűnik sok sok szakma. Olyan szakma, ami már nekünk is csak történelem. Nos júniustól megszűnik a volt 52. sz. Simon Ferenc Bőr - és cipőipari Szakközép és Szakmunkásképző Intézet. Örökre bezárja kapuit. És a semmibe fog veszni a Bőrös szakma. Engem már csak a technikus minősítő bizonyítványom fog emlékeztettni arra, hogy valaha odajártam.  

Még az eső is elsiratta a sulimat.