Ma megint rá kellett döbbennem, hogy nem bízhatok meg akárkiben. Mostantól nagyon komolyan fogom venni, hogy kit engedek az életembe, és kivel mit osztok meg. Eddig is sokat kellett letenni nálam ahhoz, hogy valakit a barátomnak hívjak. De az elmúlt 4 évben sorra engedtem meg embereknek, hogy információt szedjenek ki belőlem, amivel visszaéltek. Úgy látszik vannak ilyen időszakok az ember életében, amikor hajlamos elhinni olyat, amit nem kéne. De ennek vége. Sokat csalódtam az elmúlt fél évben, sok dolog lett tiszta. A mai nap is ilyen. Ma van a gyerekem apjának a születésnapja. Gondoltam egy buli alkalmával felköszöntöm, amihez a sógora segítségét kértem. Kár volt. Rá kellett döbbennem, hogy megint át lettem verve. A fészbúkon tiltva lettem az adatlapjáról, de a barátjáét látom. És ma elvileg úton kéne lenniük Belgium felé. De nincsenek. Erre abból jöttem rá, hogy a barát megosztott egy két dolgot a lapján gépről, ami lehetetlen, ha éppen tartanak külföldre. Ezért felhívtam a gyerek apját, és azt mondta egy női hang, hogy a hívott számhoz nem tartozik előfizető. A céges telefonját felvette ugyan hosszas csengetés után, és egyértelműen hallattszott, hogy nem vezet. Rgo nincs úton kifelé. Számomra ez azt jelenti, hogy nagyon csúnyán át lettem megint verve.
Ezért arra jutottam, hogy részemről kiszállok ebből a nagyon gerinctelen játékból. Nem indítok semmilyen tartási követelést sem, mivel nincs szükségem a pénzére. Sem rá. Arra nem méltatott, hogy jelezze megszűnt a száma, és ha pénz kéne, akkor a céges telefonon érem el. Gyanítom van új száma, csak az már nem tartozik rám. Hát legyen. Most már semmi sem fog rám tartozni. Éljenek boldogan az új nőjével. Sok sikert az életéhez. Nekem erre nincs szükségem. Sajnálom, hogy Ő lett az apja a fiamnak, bár a fiamat nem sajnálom, hogy megszületett. De Isten bizony azt sem fogja tudni a fiam, hogy Ő a világon van. Vagy hogy él-e, hal-e. Igazából ez sem érdekel. Majd csak az öröklésnél fog. Addig viszont megszűnt létezni, mint ember számomra. Ennyi.